Nem tudom, hogy kinek, hogy megy a reggeli áhítatozás, de nekem elég nehézkesen:( Reggelenként általában mindig rohanok, meghát nehéz felkelni is:P, aztán sokszor elmarad az "igazi" áhítat az Úrral, vagy csak futólag olvasom el a Mai Igét, aztán egy gyors ima és rohanás tovább. Érzem, hogy ez nagyon nem helyes és nincsen ez így rendjén. Nagyon bántott ez a dolog és fájt is ( sokszor még mindig fáj, amikor fájnia kell). Irtam már a blogra, hogy általában az fáj nagyon mikor újra és újra, ugyanazzal bántom meg Jézust...na ez is egy olyan dolog.....
Szerdán délután nagyon nagy vágyat éreztem, hogy végre időt töltsek Jézussal, úgyhogy fogtam magam és behúzódtam a kuckómba és elővettem a Bibliámat:)....annyira jó érzés volt együtt az Úrral, de tényleg. Annyira megerősített, biztonságba éreztem magam meg minden. A legjobb dolog az életemben az, hogy az Úr Jézus Velem van, nem cserélném le soha:) Aztán épp aznap (szerdán) volt gyülink is. Kicsit dilemmáztam a nap elején, hogy mit csináljak, hová menjek, mivel a nagygyüliben ifi evangélizálás volt ( és oda is nagyon vágytam:)), de végülis a gyüli mellett döntöttem, tudom, hogy nem véletlenül. Ahogy csendben ültem a szobámban az Úrral, éreztem, hogy bizonyságtevésre indít. Egy olyan erős késztetést éreztem arra, hogy beszéljek este a gyüliben az Úrról, arról, hogy milyen a Vele való kapcsolatom mostanában, őszintén. Úgyhogy eldöntöttem, hogy szólók a lelkipásztornak, hogy szeretnék bizonyságot tenni. Hát, ahogy általában lenni szokott, az ördög sem aludt, sőt......mindent elkövetett, hogy meghiusítsa a tervem, hirtelen minden félelem, aggodalom, hasfájás elöntött, csak, hogy ne beszéljek....de a lényeg az, hogy erőt adott az Úr és utolsó pillanatban szóltam, hogy szeretnék beszélni:P
Úgy gondom, hogy van miről beszélni, és kell is, hogy beszéljünk, elmondani a nehézségeinket, örömeinket, stb.....hogy épüljünk, támogassuk egymást.
Bizonyságot tettem, és éreztem, hogy annyira jó, hogy engedelmeskedtem az Úrnak, őszinén elmondtam, ami bennem volt, de úgy éreztem, hogy nem igazán talált nyitott fülekre, vagy nem is tudom....érdekes érzés volt...az ördög próbált becsapni újra....de, próbáltam lerázni magamról, hiszen meg kellett tegyem és is tettem, amit az Úr várt tőlem:) Úgy érzem, hogyha senki nem is támogat én akkoris szeretném azt tenni, amit Jézus vár tőlem, mert akkor lesz áldás az életemen:)
Azt látom, hogy a világ egyre gonoszabb és nekünk is egyre nehezebb lesz, de beszélnünk kell, meg kell valljuk a hitünket, akkoris, ha nehéz. Tudom, hogy a midnennapok nagyon letudnak kötni, de azért imádkozom, hogy adjon az Úr erőt, hogy ne felejtsem el, hogy minden mellett az elsődleges munkám és feladatom az, hogy Jézust bemutassam, azután jöhet midnen más...hajlamos vagyok elfelejteni, óh de hányszor:(...de szeretném, ha nem így lenne:)
Úgy néz ki, hogy ma ismét lesz lehetőségem (ünk) beszélni Istenről...itt az alkalom:D. Somlyóra megyünk evangélizációs alkalomra az ifivel (sajnos nem mindenki tud jönni), de szeretném, ha a Szentlélek szólna általunk és áldást vinnénk abba a gyülekezetbe:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése