Csupa, csupa

meglepetés volt ez a mai nap:D. Kezdődött azzal, hogy elmaradt a reggeli óránk, ami fél 9-től kellett volna kezdődjön, Nórával eléggé meglepődtünk, amikor kiderült, hogy mégsem lesz óránk:P. Aztán gondoltuk, hogy amíg kezdődik a következő óra, járunk egy kicsit a városba. Útközben fel is köszöntöttük egymást, nőnap alkalmával:))aztán összetalálkoztunk egy másik évfolyamtársunkkal, aki ugyancsak órára sietett. Így már hárman bandukoltunk a fő utca felé. Nem is bántam egyáltalán a "szabad" órát. Nagyon jól elbeszélgettünk a lányokkal, csak eléggé hideg volt, ezért egy idő után visszamentünk az egyetemre. Még így is időben voltunk, mivel a következő óránk, csak 11-től kezdődött, ezért kitaláltuk, hogy menjünk el az istentiszteletre az egyetemen. "Keresztény" egyetemre járok, ahol szinte minden kedden van istentisztelet tartva. Már voltam egy párszor, amikor épp az egyetemen voltam és nem volt órám:). Általában nagyon kevesen vagyunk és eléggé monoton az alkalom, de MA, volt valami, ami nagyon feldobta az istentiszeteletet, legalábbis a számomra. Talán ez volt az egyik legnagyobb meglepetés a mai napon:) Az istentiszetelet előtt egy lány az egyetemről ( "még"nem ismerem) odament a lelkészhez, és megkérdezte tőle, hogy felolvashat- e majd egy bizonyságtevést? A lelkész megkérdezte tőle, hogy átolvasta- e már? (érdekes volt,ahogy kérdezte, nem tudom mire érthette, talán arra, hogy tudja- e folyékonyan olvasni, bár ez elég vicces megközelítés:))), aztán bele egyezett.

Az alkalom végén a lány kiállt elénk, és nagyon bátran, határozottan felolvasott egy nagyon jó bizonyságtevést, ami arról szólt, hogy Isten hogyan változtatta meg egy fiú életét gyökeresen. Ami a legjobban tetszett az az volt, hogy ki volt hangsúlyozva benne, hogy csakis az Úr Jézus által mehetünk az Atyához, és, hogy el kell fogadnunk Őt személyes Megváltónknak, így az életünk, a felfogásunk, a "boldogságunk" megváltozik, és ez csodálatos:D. Annyira szép volt, a szívemet nagyon felmelegítette ez a bizonyságtevés. Miközben hallgattam, mind az zakatolt a fejemben, hogy ez az! Igen! Ez kell ide, élet, frissesség, bátorság:), ami ebbe a lányba nagyon meg van:) 

Aztán csendben magamban hálát adtam Istennek, hogy én ismerhetem Őt, és, megtapasztalhattam az Ő mérhetetlen szeretetét, elfogadását. Annyira jó volt imádkozni az évfolyamtársaimért is, akik mellettem ültek:)

Ez volt a legklasszabb istentisztelet az egyetemen "eddig":D

Jaaa, majdnem elfelejtettem, hogy nőnap alkalmából kaptunk egy- egy folyóiratot is a lelkésztől, figyelmes volt a bácsi, mert hát a virág elszárad, de az írás megmarad:P

Aztán a nap végére ért az egyik legszebb meglepetés. A kedvesem meglepett engem:)

Igy lefekvés előtt, ha visszagondolok az elmúlt napra, (március 8:)), nagyon hálás vagyok Istennek, azért mert életet adott nekem, és hálás vagyok minden nőért a világon, de a leghálásabb azért vagyok, és velem együtt hiszem, hogy sokan hálásak a világon (nők és férfiak egyaránt), hogy Istenhez tartozhatom. Semmi nem tud ennél jobban megnyugtatni, mint az, hogy az én, a mi Atyánk, a mindenség Ura:)