Felüdülés.....

"Fáradt vagy és nyom a bűnnek terhe,

mondd el Uradnak, mondd el Uradnak.

Bánat fog el, nincs öröm szivedben, 

mondd Jézusnak egyedül.

Mondd el Uradnak, mondd el Uradnak

Ő igaz és jó barát

Nincs hűbb barát senki sem e földön,

mondd Jézusnak egyedül."

Szombat este egy különleges imaeste volt a gyülinkben. Őszintén nem sok kedvem volt menni, fáradt is voltam, kicsit kedvetlen is, na de végül csak elmentem....és nem bántam meg:)

Eléggé kevesen voltunk sajnos, nem volt túl jó látni azt a sok üres széket:( A széken ülve elgondolkodtam azon, hogy, hogyan is várnám, hogy mások is jöjjenek, ha igazán én sem vágytam, nem imádkoztam ezért és miért van az, hogy az imádkozás nem igazán vonzza az embereket? Ennek az egyik magyarázatára az este folyamán választ is kaptam: azért mert nem állunk jól lelkileg, mert nem imádkozunk eleget. És itt csak én, saját magamról beszélek.

Az utóbbi időben nagyon sokszor elszomorodok, olyan sokszor előfordul, hogy imádkozok valamiért, hogy az Úr segítsen elhagyni, vagy megváltozni belőle, és mégis van, hogy beleesek ugyanabba a dologba. Olyankor nagyon tud fájni, annyira rossz, hogy megbántottam az Urat újra, pedig Ő annyira szeret, nem ezt érdemelné tőlem:(

A fenti ének nagyon a szívemhez szólt:) annyira jó volt énekelni és aztán imádkozni, elmondani Istennek mind azt, ami bánt, érezni a súlyát annak, hogy fájdalmat okozok Annak, akit igazán szeretek...megkönnyebbültem, éreztem azt, hogy megbocsájt az Úr, nagyon szeret:) sok a bűnöm, hibám, mindig elesek, de kegyelmes és türelmes Isten, az én Istenem, ez annyira vigasztal, bátorít:)

Nagyon örülök, hogy elmentem az imaestére, mondjuk már fél 12 fele kezdtem elálmosodni:P, de megérte, nagyon is megérte....:D, és egyáltalán nem volt unalmas:)

Újabb hét, újabb örömök, kihívások, és egy újabb ének jut eszembe:

"............nem tudom, hogy még mi vár majd rám, de tudom, Te ott leszel........."

Áldott hetet!:)