Tanulni a békességet?

A mai napom eléggé "szomorkás" volt, mondjuk nem a szó szoros értelmében:P. Nem voltam én szomorú, csak kicsit kedvetlen. Biztosan ismerősek  az olyan napok, amikor olyan nyomottnak, álmosnak, kedvetlennek érezzük magunkat. Pont egy ilyen napom volt ma. Nem igazán volt kedvem semmihez:(

Este viszont, mivel ma csütörtök van, elmentünk az ifibe. Az ifi elején bevallom nem nagy kedvem volt az egészhez, de ahogy elkezdtünk énekelni, dícsérni a mi hatalmas Istenünket valami kezdett megváltozni bennem:). Aztán jött az igei üzenet. A békességről és az erőről volt szó.

Hát....a békesség....tudom, hogy nagyon hozzám szólt az egész. Mostanában nagyon könnyen elvesztem a békességemet, a türelmemet és nehéz ez ellen harcolnom, pedig volt már , hogy próbáltam, kértem az Urat, de mégis sokszor elbuktam. A tanítás hallgatása közben figyelmes lettem egy mondatra, ami így szólt (körülbelől), hogy tanulnunk kell a békességet! Huh, de mennyire igaz, gondoltam én magamban, nagyon nehéz lecke ez nekem. Nem tudom más, hogy áll a békességgel, de nekem nehéz. 

Amikor tanulunk valamit sokszor meg kell erőltessük magunkat, akarni kell. Pont így van a békesség tanulásával is, akarni kell tanulni a békességet, sokszor meg kell erőltessük magunkat és kérni Isten segítségét.

Ma ismét átadtam az Úrnak ezt a problémámat, és megígértem, hogy ha segít nekem (márpedig tudom, hogy segít:)), akkor én harcolok ezért.

Ma újra megértettem, hogy csodálatos Isten, az én Istenem. Olyan sokszor elbukok, és megbántom Őt, de Ő mindig megbocsát, elfelejti hűtlenségem és nem bűneim szerint fizet. 

Ki az, aki ennyire tud szeretni ? 

Ki az,a ki olyan békességet tud adni, ami akkor is megmarad, amikor körülötted minden összedől és úgy érzed emberi ésszel, hogy lehetetlen nyugodtan átvészelni egy bizonyos dolgot, amiben vagy, de akkor is békességed van?

Átélted már? Én már átéltem. Csodálatos érzés:). Nem kerülget az agybaj, nem kiabálok, csak csendben várom, hogy Isten munkálkodjon, mert ilyen az én Istenem.

Ez az igevers a héten sokszor eszembe jutott, és ma este ismét felbukkant. Szeretném, ha téged is bátorítana. Ne feledd, hogy minden értelmet felül halad, ahogyan Isten adja......:)

Filippi 4: 7: "és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrízni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

mert....lesz egy nap:)

"There will be a day with no more tears, no more pain, and no more fairs.

 There will be a day when the burdens of this place, will be no more, we' ll see Jesus face to face...."

Van miről beszélni, és beszélni kell!

Nem tudom, hogy kinek, hogy megy a reggeli áhítatozás, de nekem elég nehézkesen:( Reggelenként általában mindig rohanok, meghát nehéz felkelni is:P, aztán sokszor elmarad az "igazi" áhítat az Úrral, vagy csak futólag olvasom el a Mai Igét, aztán egy gyors ima és rohanás tovább. Érzem, hogy ez nagyon nem helyes és nincsen ez így rendjén. Nagyon bántott ez a dolog és fájt is ( sokszor még mindig fáj, amikor fájnia kell). Irtam már a blogra, hogy általában az fáj nagyon mikor újra és újra, ugyanazzal bántom meg Jézust...na ez is egy olyan dolog.....

Szerdán délután nagyon nagy vágyat éreztem, hogy végre időt töltsek Jézussal, úgyhogy fogtam magam és behúzódtam a kuckómba és elővettem a Bibliámat:)....annyira jó érzés volt együtt az Úrral, de tényleg. Annyira megerősített, biztonságba éreztem magam meg minden. A legjobb dolog az életemben az, hogy az Úr Jézus Velem van, nem cserélném le soha:) Aztán épp aznap (szerdán) volt gyülink is. Kicsit dilemmáztam a nap elején, hogy mit csináljak, hová menjek, mivel a nagygyüliben ifi evangélizálás volt ( és oda is nagyon vágytam:)), de végülis a gyüli mellett döntöttem, tudom, hogy nem véletlenül. Ahogy csendben ültem a szobámban az Úrral, éreztem, hogy bizonyságtevésre indít. Egy olyan erős késztetést éreztem arra, hogy beszéljek este a gyüliben az Úrról, arról, hogy milyen a Vele való kapcsolatom mostanában, őszintén. Úgyhogy eldöntöttem, hogy szólók a lelkipásztornak, hogy szeretnék bizonyságot tenni. Hát, ahogy általában lenni szokott, az ördög sem aludt, sőt......mindent elkövetett, hogy meghiusítsa a tervem, hirtelen minden félelem, aggodalom, hasfájás elöntött, csak, hogy ne beszéljek....de a lényeg az, hogy erőt adott az Úr és utolsó pillanatban szóltam, hogy szeretnék beszélni:P

Úgy gondom, hogy van miről beszélni, és kell is, hogy beszéljünk, elmondani a nehézségeinket, örömeinket, stb.....hogy épüljünk, támogassuk egymást.

Bizonyságot tettem, és éreztem, hogy annyira jó, hogy engedelmeskedtem az Úrnak, őszinén elmondtam, ami bennem volt, de úgy éreztem, hogy nem igazán talált nyitott fülekre, vagy nem is tudom....érdekes érzés volt...az ördög próbált becsapni újra....de, próbáltam lerázni magamról, hiszen meg kellett tegyem és is tettem, amit az Úr várt tőlem:) Úgy érzem, hogyha senki nem is támogat én akkoris szeretném azt tenni, amit Jézus vár tőlem, mert akkor lesz áldás az életemen:)

Azt látom, hogy a  világ egyre gonoszabb és nekünk is egyre nehezebb lesz, de beszélnünk kell, meg kell valljuk a hitünket, akkoris, ha nehéz. Tudom, hogy a  midnennapok nagyon letudnak kötni, de azért imádkozom, hogy adjon az Úr erőt, hogy ne felejtsem el, hogy minden mellett az elsődleges munkám és feladatom az, hogy Jézust bemutassam, azután jöhet midnen más...hajlamos vagyok elfelejteni, óh de hányszor:(...de szeretném, ha nem így lenne:)

Úgy néz ki, hogy ma ismét lesz lehetőségem (ünk) beszélni Istenről...itt az alkalom:D. Somlyóra megyünk evangélizációs alkalomra az ifivel (sajnos nem mindenki tud jönni), de szeretném, ha a Szentlélek szólna általunk és áldást vinnénk abba a gyülekezetbe:)

Ima a családokért....

Reggel, amíg a receptemre vártam a  kórházban, volt egy kis időm megfigyelni az embereket:D. Nagyon szeretek csendben, magamban üldögélni valahol, ahol emberek vannak körülöttem és csak ülni és gondolkodni:).

Utánam, kis idővel egy házaspár érkezett a kisbabájukkal. Annnyira édes kisbaba volt:). Jó, tudom, minden kisbaba aranyos:P, de ez a kislány annyira aranyos volt. Nagy kék szemeivel nézelődött, mosolygott rám:)

Ami nagyon megfogott és tetszett az az volt, ahogy a szülei viszonyultak egymáshoz. Nem beszélgettek olyan sokat, de a pillantásokból,a  gesztusokból érződött, látszott, hogy szeretik, tisztelik egymást. Annyira jó volt ilyet is látni:) Sajnos a hírekben, az újságokban a mindennapokban találkozunk olyan családokkal, ahol mindennapos a brutalitás, a szenvedés, és sorolhatnám. Olyan sok családot látok én is, ahol a tisztelet, a szeretet (és nem szerelemről, csak szeretetről beszéelek) már nincsen meg, helyét felváltotta a rossz indulat,a  megalázás, az egymást tárgyként kezelése.....olyan ritkaság egy harmonikus, szerető családot látni, de hála Istennek, hogy vannak még ilyen családok. Én is ismerek ilyen családokat, nem is egyet, és ők jó példák előttem:)

Az tény, hogy az ördög mindent bevet, hogy családokat, hazaspárokat szakítson el egymástól, sokszor be is jön neki, DE ma az a gondolat erősödött meg bennem, hogy imádkozzak, imádkozzunk a körülöttünk élő családokért, a gyülekezeteinkben élő családokért és azokért a fiatalokért (értünk:P), akik családalapítás előtt állnak, állunk.

Nagyon nagy felelősséget érzek akkor, amikor ilyen dolgokra, jövőbeli dolgokra (házasság, gyerekek, stb.) gondolok. Egy kicsi félelem is van bennem, de a hitem Jézusban nagyobb a félelmemnél. Ez erőt ad ahhoz, hogy tovább lépjek és örömmel, bizalommal, békességgel a szívemben várjam Isten tervét kibontakozni az életemben:)

Jó így élni:)

Szeretni, és szeretve lenni

A napokban nagyon sokszor eszembe jutnak az Úr Jézus szavai a szeretetről és azon gondolkodom, hogy az Úr Jézus amikor itt járt a földön milyen is lehetett? Sokszor fel teszem a kérdést (de nem elég sokszor:P), amit kicsi koromban sokat mondogattam, hogy mit tenne Jézus? 

Még régebben kinyomtattuk és itthon nálunk, az ebédlő falára felakasztottuk azt, hogy mit tenne Jézus? Olyan sokszor megtörténik velem az, hogy tudom, hogy mit tenne, de nekem annyira nehéz megtegyem.

Az egyik lecke (a sok közül), amire tanítani próbál az Úr, és én szeretném megtanulni, az az, hogy, hogyan szeressek. Nagyon sokszor eszembe jutnak Jézus szavai amikor azt mondja, hogy ha csak azokat szeretjük, akik bennnünket szeretnek, mi jutalmunk van? Könnyü azt  szeretni, aki engem is szeret, ahhoz nem kell nagy erőfeszítés. Ez nekem is megy...:P, de amikor már azt kell szeretni, akiről tudod, hogy nem nagyon vagy a "kedvenc jó pajtása" akkor már eléggé nehézkes. De az is eszembe jut, hogy, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek, én is úgy viselkedjek másokkal. Ez annyira igaz! Csak sokszor nagyon nehéz....:(

Az életben nem egyszer volt már úgy, hogy megsebeztek, és aztán elmúlt és újra és újra előjöttek a fájdalmak, gondok....ilyenkor nehéz azt mondani, hogy ok, nem is veszem fel, megbocsájtok neked, beszélgetünk, mintha semmi nem történt volna. Pedig az Úr Jézus ezt tette, Ő szeretett és szeret engem a sok hibáimmal, amik vannak, és annyi sok van....akkor én ki vagyok, hogy nem tudok újra és újra megbocsátani?

Elhatároztam, hogy többet imázok ezért a jövőben és nem adom fel, szeretni fogok és próbálkozok kedves lenni, de nem képmutatóan kedves, vagy hízelgő. Kérem az Urat, hogy adjon erőt, hiszen minden nap szembe találjuk magunkat a "nehéz szeretettel", én  hiszem, hogy nem csak én vagyok így ezzel így.

Azt is írja a biblia, hogy arról ismer meg bennünket a világ, ha egymást szeretjük. No, ezt a sátán is jól tudja, és itt próbál bajt okozni Isten népe között, de elhatároztam, hogy nem hagyom! Akarok felejteni, megbocsájtani, őszintén szeretni, ahogy az én Megváltóm szeret engem, megbocsájt nekem és velem jár nap, mint nap:)

Az az imám erre a hétre, hogy az Úr adjon erőt szeretni, bízni Benne és bármi jöjjön a héten kitartani Jézus mellett:)

Tavasz:)

Ahogy felkeltem ma reggel (a tegnap is:P)és kinyitottam a szemem, szinte az első mondatom az volt, hogy: köszönöm Uram a napsütést!:) Annyira vártam már a napsütést, a jó időt, a tavaszt. Az tény, és sok kutatás is kimutatta, hogy a napsütés, a jó idő nagyon jó hatással van az ember hangulatára, közérzetére. Ezt magamon is tapasztalom a napokban és azokon is, akik körülöttem vannak. A hidegek után, nagyon jól esik egy kis meleg...a téli vastag ruhákat jó "ledobni" magunkról. 

Az egyik kedvenc időtöltésem (van egy pár:D) a séta, egyedül, vagy párban:), mindegy csak sétálhassak....ilyen szép időben felüdülés a léleknek is. Igaz, télen is sétálgattam, de olyankor nem az igazi:P

Úgy néz ki, ha az Úr éltet ma is sétálunk egy jót...alig várom már:D

Annyira jó hozzánk az Isten, az időjárásban is ezt látom, olyan sokat ad nekünk, meg sem érdemeljük, Ő mégis ad és gondoskodik rólunk. Nekem a tavasz eszembe jutattja, hogy milyen jó az én Istenem és mennyire szeret:)

Van egy karkötőm, amin az áll, hogy: JÓ AZ ÚR, és tényleg így van, ha sokszor nem is vesszük észre, vagy nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk, akkoris jó az Úr:)

Minden apró, kicsi dologban szeretném meglátni azt, hogy jó az én Istenem:)

Zsoltárok 34: 9: "Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül."

Felüdülés.....

"Fáradt vagy és nyom a bűnnek terhe,

mondd el Uradnak, mondd el Uradnak.

Bánat fog el, nincs öröm szivedben, 

mondd Jézusnak egyedül.

Mondd el Uradnak, mondd el Uradnak

Ő igaz és jó barát

Nincs hűbb barát senki sem e földön,

mondd Jézusnak egyedül."

Szombat este egy különleges imaeste volt a gyülinkben. Őszintén nem sok kedvem volt menni, fáradt is voltam, kicsit kedvetlen is, na de végül csak elmentem....és nem bántam meg:)

Eléggé kevesen voltunk sajnos, nem volt túl jó látni azt a sok üres széket:( A széken ülve elgondolkodtam azon, hogy, hogyan is várnám, hogy mások is jöjjenek, ha igazán én sem vágytam, nem imádkoztam ezért és miért van az, hogy az imádkozás nem igazán vonzza az embereket? Ennek az egyik magyarázatára az este folyamán választ is kaptam: azért mert nem állunk jól lelkileg, mert nem imádkozunk eleget. És itt csak én, saját magamról beszélek.

Az utóbbi időben nagyon sokszor elszomorodok, olyan sokszor előfordul, hogy imádkozok valamiért, hogy az Úr segítsen elhagyni, vagy megváltozni belőle, és mégis van, hogy beleesek ugyanabba a dologba. Olyankor nagyon tud fájni, annyira rossz, hogy megbántottam az Urat újra, pedig Ő annyira szeret, nem ezt érdemelné tőlem:(

A fenti ének nagyon a szívemhez szólt:) annyira jó volt énekelni és aztán imádkozni, elmondani Istennek mind azt, ami bánt, érezni a súlyát annak, hogy fájdalmat okozok Annak, akit igazán szeretek...megkönnyebbültem, éreztem azt, hogy megbocsájt az Úr, nagyon szeret:) sok a bűnöm, hibám, mindig elesek, de kegyelmes és türelmes Isten, az én Istenem, ez annyira vigasztal, bátorít:)

Nagyon örülök, hogy elmentem az imaestére, mondjuk már fél 12 fele kezdtem elálmosodni:P, de megérte, nagyon is megérte....:D, és egyáltalán nem volt unalmas:)

Újabb hét, újabb örömök, kihívások, és egy újabb ének jut eszembe:

"............nem tudom, hogy még mi vár majd rám, de tudom, Te ott leszel........."

Áldott hetet!:)

Az első "művészeti alkotásom":)

Holnap nagytakarítás a szobámban (rá is fér már:P), nem igazán a kedvencem, de a takaritás utáni tisztaság, "kicsinosítások", kárpótolnak minden fáradozásért:).

Már ma elkezdtem kirámolni a számítógép asztal fiókjából a dolgokat, és közben rátaláltam egyik nagy és régi kincsemre, a verses füzetemre:D. Annyira rongyos már szegény, de mindig jó a kezembe venni és olvasgatni:). Körülbelől 10 éves lehettem, amikor kezdtem verseket, (regényt irogatni)....nagyon élveztem, de sajnos mostanában eléggé háttérbe szorult ez a hobbym:(, na de a lényeg, hogy nagyon jóóóó visszaolvasni a verseket, érdekes megfigyelni az írásomat, a dátumokat megfigyelni, el is voltam ezzel egy jó darabig a takarítás helyett.... :P

Az első művem....:)

Az Úr velem

Az Úr velem, hát kicsoda ellenem?

Nevemen szólított, megáldott, ezt tette velem.

 Nem vagyok kicsi én sem ahhoz, hogy megértsem ezt:

Istent szeretni a legszebb dolog.

Lesznek próbák, ezer bajok, kísértések ,  

Isten velem van és volt, nem félek.

Ha tüzön kell átmennem, vállalom

Mert nem félek, hisz keze mentő oltalom.

Még most sem  hiszed, ó elveszett?

Hogy Istennél, csak nála csendesülhetsz le?

Fogadd Őt be, engedd Őt be, hadd Toltsön be,

Hisz mentő oltalmat kaphatsz Tőle.

Megtaláltad, szívedbe zártad Őt?

Válaszolj hát! Válaszd az ég Urát,

Mert az ördög csak arra vár,

Hogy elrabolja lelked s szíved nyugalmát.

Ezért állj fel hát! Küzdj, harcolj keményen!

S a végén győztes lehetsz Jézussal az élen.

Majd örülhetsz, hogy megnyerted e harcot,

S hiszem, hogy ezután sem vallasz kudarcot.

made by me:)

2000, szept. 4

U.I. a képen Dávid (öcsém) és én, valamikor 2000ben:)

pár perc....

Egy kis pihenő a következő óra előtt:)

Annyi érdekes és megrázó dolgot hallottam a ma reggeli órán (csoportmunka, de a tanárnő pszichiátrián is dolgozott), hogy talán ennek a következtében is érzékenyebb lettem a körülöttem levő világra. A villamoson ülve mindenfélét észrevettem, mint például egy nagy hirdető táblán, egy művégtagok gyártásával foglalkozó hirdetést, de még sorolhatnám....aztán eszembe jutott az egyik kedvenc videóm és az egyik nagy álmom:) (de erről hiszem, hogy még lesz alkalmam írni:)).

a videó:

Csupa, csupa

meglepetés volt ez a mai nap:D. Kezdődött azzal, hogy elmaradt a reggeli óránk, ami fél 9-től kellett volna kezdődjön, Nórával eléggé meglepődtünk, amikor kiderült, hogy mégsem lesz óránk:P. Aztán gondoltuk, hogy amíg kezdődik a következő óra, járunk egy kicsit a városba. Útközben fel is köszöntöttük egymást, nőnap alkalmával:))aztán összetalálkoztunk egy másik évfolyamtársunkkal, aki ugyancsak órára sietett. Így már hárman bandukoltunk a fő utca felé. Nem is bántam egyáltalán a "szabad" órát. Nagyon jól elbeszélgettünk a lányokkal, csak eléggé hideg volt, ezért egy idő után visszamentünk az egyetemre. Még így is időben voltunk, mivel a következő óránk, csak 11-től kezdődött, ezért kitaláltuk, hogy menjünk el az istentiszteletre az egyetemen. "Keresztény" egyetemre járok, ahol szinte minden kedden van istentisztelet tartva. Már voltam egy párszor, amikor épp az egyetemen voltam és nem volt órám:). Általában nagyon kevesen vagyunk és eléggé monoton az alkalom, de MA, volt valami, ami nagyon feldobta az istentiszeteletet, legalábbis a számomra. Talán ez volt az egyik legnagyobb meglepetés a mai napon:) Az istentiszetelet előtt egy lány az egyetemről ( "még"nem ismerem) odament a lelkészhez, és megkérdezte tőle, hogy felolvashat- e majd egy bizonyságtevést? A lelkész megkérdezte tőle, hogy átolvasta- e már? (érdekes volt,ahogy kérdezte, nem tudom mire érthette, talán arra, hogy tudja- e folyékonyan olvasni, bár ez elég vicces megközelítés:))), aztán bele egyezett.

Az alkalom végén a lány kiállt elénk, és nagyon bátran, határozottan felolvasott egy nagyon jó bizonyságtevést, ami arról szólt, hogy Isten hogyan változtatta meg egy fiú életét gyökeresen. Ami a legjobban tetszett az az volt, hogy ki volt hangsúlyozva benne, hogy csakis az Úr Jézus által mehetünk az Atyához, és, hogy el kell fogadnunk Őt személyes Megváltónknak, így az életünk, a felfogásunk, a "boldogságunk" megváltozik, és ez csodálatos:D. Annyira szép volt, a szívemet nagyon felmelegítette ez a bizonyságtevés. Miközben hallgattam, mind az zakatolt a fejemben, hogy ez az! Igen! Ez kell ide, élet, frissesség, bátorság:), ami ebbe a lányba nagyon meg van:) 

Aztán csendben magamban hálát adtam Istennek, hogy én ismerhetem Őt, és, megtapasztalhattam az Ő mérhetetlen szeretetét, elfogadását. Annyira jó volt imádkozni az évfolyamtársaimért is, akik mellettem ültek:)

Ez volt a legklasszabb istentisztelet az egyetemen "eddig":D

Jaaa, majdnem elfelejtettem, hogy nőnap alkalmából kaptunk egy- egy folyóiratot is a lelkésztől, figyelmes volt a bácsi, mert hát a virág elszárad, de az írás megmarad:P

Aztán a nap végére ért az egyik legszebb meglepetés. A kedvesem meglepett engem:)

Igy lefekvés előtt, ha visszagondolok az elmúlt napra, (március 8:)), nagyon hálás vagyok Istennek, azért mert életet adott nekem, és hálás vagyok minden nőért a világon, de a leghálásabb azért vagyok, és velem együtt hiszem, hogy sokan hálásak a világon (nők és férfiak egyaránt), hogy Istenhez tartozhatom. Semmi nem tud ennél jobban megnyugtatni, mint az, hogy az én, a mi Atyánk, a mindenség Ura:)

Mai Igében olvastam, hogy....

"A hit adja meg az álhatatosságot, hogy bízni tudj Istenben akkor is, mikor úgy tűnik, hogy az Ő akarata ellentmond a tiednek. Gyakran előfordul, hogy a hit jobban tökéletesedik olyankor, amikor a dolgok nem v

áltoznak, mint amikor igen. nincs szükséged hitre ahhoz, amit látsz, vagy amit már elértél, hitre akkor van szükség, amikor az életnek nincs értelme, mikor nem tudod megmagyarázni, miért halt meg egy kisgyermek, miért vesztetted el az állásod, miért nem működik a házasságod, miért gyarapodnak a gonoszok, miért halnak meg a jók, miért szenvednek az igazak, vagy miért nem nyernek vigasztalást a kegyesek. Azt gondoljuk, hogy az egyetlen jó kimenetel- az, amit mi szeretnénk. Nem! Bíznunk kell Isten jellemében és tervében, abban, aki Ő maga, és abban, amit tesz. Látnunk kell az Ő munkáját mindabban, ami ér minket. És még ha nem is látjuk is, akkoris bíznunk kell Benne, tudva: "hogy, akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28). Érted már? Minden!" Bob Gass

Annyira jó volt olvasni ezeket a sorokat ma reggel:)

Gyerekszáj......

"A tesóm azt mondta otthon egyszer, hogy neki soha nem lesz felesége"- ezt ma reggel mondta, mókásan az egyik kislány a vasárnapi iskolában. Aztán ekkor hirtelen eszembe jutott egy másik aranyos beszélgetés , amit elcsíptem:P egyik vasárnap délelőtt, valahogy így szólt: "tudod, te nem nősülhetsz meg, mert azt csak a fiuk szoktak, a lányok, mi férjhez megyünk. Igy van anyukám is, meg gyereket se tudnak szülni a fiuk....":)))
Aranyos nem?

Mindig elcsodálkozok, hogy mennyire aranyosak és szókimondóak tudnak lenni a kicsik:) Elég ha csak meghallgatom őket imádkozni....ma reggel például egy kislány imádsága nagyon megszégyenített és elgondolkodtatott. Azt kérte, hogy az " Úr Jézus gyógyítson meg minden beteget és, hogy senki se tudjon a  pokolba kerülni a sátánhoz, hanem mindenki a menybe menjen Jézushoz":) Bárcsak én is tudnék mindig ennyire buzgón és őszintén beszélgetni az Úr Jézussal. Ámen:)

"Mézes bödön, vagy lekváros üveg?!"

Elég nehézkesen, álmosan indult a mai reggel, de nap közben helyrerázódtam:D. Tegnap az ifivel együtt  Bályokon voltunk, ami körülbelől 80 km-nyire van Váradtól. Evangélizációs estéket tartanak a bályoki gyüliben. Örültem nagyon amikor meghallottam, hogy mi is megyünk a lelkipásztorunkal:). Persze a hazugság atyja, a sátán sem tétovázott, mindent elkövetett, hogy elvegye a kedvem attól, hogy elmondjam azt amit Jézus tett az életemben. Mégis amikor odaértünk a gyülibe megnyugodtam. 

A gyüli kicsi ugyan, de nagyon barátságos:D, ésss jó meleg volt benn:P. Énekeltünk az ifivel, bizonyságot tettünk, ki mivel készült. 

Mostanában mindig van nálam egy jegyzettömb, amibe irogatok, tegnap is elővettem és jószokásomhoz híven irogattam is bele:P. Néhány klassz gondolat, amivel engem vigasztalt az Úr:)

Jeremiás a fazekasnál.....

Ugyebár az agyag felett a mester, az agyagos az Úr, Ő tudja a legjobban, hogy mit szeretne készíteni az agyagból, "hiába szeretnék én mézes bödön lenni, ha belőlem lekváros üveg lesz". tudom érdekes dolog, de tényleg így van. Egyedül Isten tudja a legjobban, hogy mi a legjobb nekem. Ő tudja, hogy mit szeretne belőlem készíteni, nekem pedig engdnem kell, hogy Ő formáljon. Azt is tudom és tapasztalom a napokban, hogy a formálás fáj. Fáj, hogy próbál jobb alakot adni nekem, ez fájdalommal jár, mert ide is nyúl, oda is, innen is lecsíp kicsit, onnan is, mégis ez kell nekem. Ezt akarom, ez a vágyam!mert...jó Terve van az életed felől:)

Mózes egy jó példája az engedelmességnek. Ok, tudtam én eddig is ezeket a dolgokat de most még jobban elgondolkodtam. Mózest 80 évet nevelte az Úr, azért, hogy 40 évet szolgáljon Neki. Hát nem érdekes? És az is érdekes, hogy Mózes "pályafutása", a szó szerinti futása egy gyilkossággal kezdődött. És ha utána olvasunk a dolgoknak, a Biblia azt írja Mózesről, hogy az egyik legalázatosabb ember volt a földön. Egy gyilkosból lett alázatos ember. Érdekes nem?

Az Isten nagyon türelmes Mester, türelmesen formálja az agyagot, amíg az tökéletes nem lesz. Én nagyon tökéletlen vagyok, tudom, de az a jó, hogy Ő tökéletes és nem hagy cserben, hanem újra és újra összerak, formál, alakít rajtam, hogy a végén egy szuper kis remekmű legyek:D.

      Jeremiás 29:11: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek- így szól az Úr-: békességet és nem       romlást tervezek, reményteljes jövőt adok nektek."

Minden kezdet nehéz, de .....:)

Első blogbejegyzésem....őszintén annyira új nekem ez az egész, hogy azt sem tudom, hogy hogy és hol is kezdjem, de megpróbálom azért...:)

Hirtelen eszembe jutott a régi naplóm. Biztosan majdnem mindenki ismeri a kis lakattal és kulcsal ellátott emlékfüzeteket. Én is kaptam egyszer egy ilyen kis könyvet és kitaláltam, hogy mi lenne, ha minden nap írnék bele ezt azt. El is kezdtem nagy buzgón. Amúgy mai napig, nagy szeretettel írok bele:D

Körülbelől 12- 13 éves voltam amikor elkezdtem írni a naplómba. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha minden nap, röviden (már amennyire megy nekem a "rövidség") írnék egy kis levelet Jézusnak. Úgyhogy a napló neve az lett, hogy Jézussal való magánbeszélgetés és mellette nagy betükkel: Napló és Privát:P

Az első bejegyzésem valahogy így kezdtem, hogy: Kedves Jézus, most, hogy megkezdtem a magánbeszélgetésemet Veled.....:)

Ahogy akkor figyelte és olvasta a levelem, tudom, hogy Jézus most is ugyanúgy figyel, lát, hall és nagyon szeret engem és téged is.

A legfontosabb célja ennek a blognak az, hogy Jézusról beszéljek, hogy elmondjam azt, hogy, Ő él, Valóság, minden nap velem van és Ő az, aki igazán boldoggá teszi az életemet.

Tudom, hogy sokan vannak, akik szeretik Jézust és követik, de azt is tudom, hogy sokan vannak, azok, akik más véleményen vannak:) én mégis vállalom, hogy őszintén, nyíltan beszélek, írok a Jézusba vetett hitemről, a mindennapjaim örömeiről, bánatairól, nehézségeiről, dilemmáiról, stb.

Máté 10: 32-33": Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."