Mindenkinek:)

Áldott Feltámadási ünnepet kívánok mindenkinek, aki véletlenül is, de ide téved:)

u.i. a videó inkább a nagypénteki eseményeket eleveníti meg, de a mondanivalója óriási. 

A kedvenc húsvéti videóm.

"We were the reason, that He gave his life, we were the reason, that He suffered and died. To a world that was lost, He gave all He could give, to show us the Reason to live".

Virágvasárnapkor

Már egy ideje nem írtam:P, persze foghatnám sok mindenre, de nem teszem. Eléggé sok minden történt az elmúlt időben, szinte minden nap volt valami újdonság, rossz vagy jó dolog, de talán az utóbbi időben a rossz dolgok előtérbe kerültek. Most, hogy túl vagyok a rossz napokon tiszta szívből tudom mondani, hogy kellenek ezek, mert megedződök, megedződünk általuk, de mikor benne van az ember a nehézségbe nehéz így látni a dolgokat sajnos:(

De az utóbbi időben nagyon sokszor eszembe jut az az igevers, hogy "mindenre van erőm Krisztusban....:) és ez tényleg igaz, tapasztalom nap, mint nap.

Az elmúlt vasárnap, virágvasárnap volt, és a gyerekekkel egy rövid kis szolgálattal készültünk. Nagyon megerősített, feltöltött a szolgálat, főleg azért  mert a gyerekekkel szolgáltunk. Nagyon szeretem őket és szeretek velük együtt szolgálni a gyüliben. Mindig bátorít az, ahogy rám mosolyognak miközben énekelünk, amilyen bátran mondják amit mondnaiuk kell:). Én a legtöbbször nem így állok hozzá a szolgálathoz. Vasárnap is volt bennem egy adag félelem, amit a melletem ülő "kis szolgatársamnak" el is mondtam. Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb személynek mondtam el a félelmem, és a legbölcsebbnek akkor:P. Annyira jó volt megtapasztalni, hogy az Isten felhasználja a kicsiket is, hogy bennünket bátorítson, megvigasztaljon. A kislány azt mondta nekem, hogy "ne félj Gyöngyike, minden rendben lesz, de ha nem is lesz minden jó, és elrontsuk, itt senki nem nevet ki, ne félj!:)", Jajj, annyira de annyira édes volt és azután annyira megnyugodtam, de tényleg.....:)azután már szabadon, miden félelem nélkül tudtam dícsérni a Királyok Királyát, Akit ünnepeltünk aznap, kicsik, nagyok együtt. Áldott virágvasárnapi alkalom volt:)

néha nehéz.....

Elég nehéz most írnom bármit is...vannak az életben olyan időszakok, amikor nehéznek tűnik a teher, amikor úgy érzed, hogy próbálod jól csinálni, a legjobbat adni és mégsem jó semmi. Sokan mondják ne vedd fel, ne foglalkozz annyit dolgokkal...igazuk van, nagyonis, de nekem nagyon nehéz. Akkor is nehéz mikor én vagyok hibás valami miatt, de akkoris, amikor nem én. Nehéz sokszor csendben hallgatni és tűrni, várni arra, hogy Isten munkálkodjon:(

A legtöbben azt szeretjük mutatni, hogy minden ok, minden rendben van, de ez sokszor nem igaz. Emberek vagyunk, akiknek vannak nehézségeik, konfliktusaik, álmaik, fájdalmaik, stb. Ez van, nem szégyelni való. Én sem vagyok tökéletes, sőt nap, mint nap annyi rossz van bennem, hogy magamtól megijedek néha....nehéz változni, törekedni...

Ma reggel az jutott eszembe, hogy az Úr Jézusnak is nagyon nehéz volt nagyon sokszor, átérzi milyen mikor segíteni próbálsz, vagy szeretni és nem viszonozzák, tudja milyen mikor csalódsz emberekben, Ő ismer a legjobban, mert Ő formált. Arra kérem jobban, mint valaha, hogy vizsgáljon meg, tisztítson meg, őrízzen meg attól, hogy azt gondoljam akár magamról vagy másokról, ami nem igaz.

Ez az élet nagyon sokszor nehéz, nyomoruságos, de van egy Megváltóm, Aki újból és újból erőt ad, és én Benne bízom.

Tudom, hogy semmi nem történik véletlenül az életben....semmi....

Egyik kedvencem mostanában (is):

Tanulni a békességet?

A mai napom eléggé "szomorkás" volt, mondjuk nem a szó szoros értelmében:P. Nem voltam én szomorú, csak kicsit kedvetlen. Biztosan ismerősek  az olyan napok, amikor olyan nyomottnak, álmosnak, kedvetlennek érezzük magunkat. Pont egy ilyen napom volt ma. Nem igazán volt kedvem semmihez:(

Este viszont, mivel ma csütörtök van, elmentünk az ifibe. Az ifi elején bevallom nem nagy kedvem volt az egészhez, de ahogy elkezdtünk énekelni, dícsérni a mi hatalmas Istenünket valami kezdett megváltozni bennem:). Aztán jött az igei üzenet. A békességről és az erőről volt szó.

Hát....a békesség....tudom, hogy nagyon hozzám szólt az egész. Mostanában nagyon könnyen elvesztem a békességemet, a türelmemet és nehéz ez ellen harcolnom, pedig volt már , hogy próbáltam, kértem az Urat, de mégis sokszor elbuktam. A tanítás hallgatása közben figyelmes lettem egy mondatra, ami így szólt (körülbelől), hogy tanulnunk kell a békességet! Huh, de mennyire igaz, gondoltam én magamban, nagyon nehéz lecke ez nekem. Nem tudom más, hogy áll a békességgel, de nekem nehéz. 

Amikor tanulunk valamit sokszor meg kell erőltessük magunkat, akarni kell. Pont így van a békesség tanulásával is, akarni kell tanulni a békességet, sokszor meg kell erőltessük magunkat és kérni Isten segítségét.

Ma ismét átadtam az Úrnak ezt a problémámat, és megígértem, hogy ha segít nekem (márpedig tudom, hogy segít:)), akkor én harcolok ezért.

Ma újra megértettem, hogy csodálatos Isten, az én Istenem. Olyan sokszor elbukok, és megbántom Őt, de Ő mindig megbocsát, elfelejti hűtlenségem és nem bűneim szerint fizet. 

Ki az, aki ennyire tud szeretni ? 

Ki az,a ki olyan békességet tud adni, ami akkor is megmarad, amikor körülötted minden összedől és úgy érzed emberi ésszel, hogy lehetetlen nyugodtan átvészelni egy bizonyos dolgot, amiben vagy, de akkor is békességed van?

Átélted már? Én már átéltem. Csodálatos érzés:). Nem kerülget az agybaj, nem kiabálok, csak csendben várom, hogy Isten munkálkodjon, mert ilyen az én Istenem.

Ez az igevers a héten sokszor eszembe jutott, és ma este ismét felbukkant. Szeretném, ha téged is bátorítana. Ne feledd, hogy minden értelmet felül halad, ahogyan Isten adja......:)

Filippi 4: 7: "és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrízni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

mert....lesz egy nap:)

"There will be a day with no more tears, no more pain, and no more fairs.

 There will be a day when the burdens of this place, will be no more, we' ll see Jesus face to face...."

Van miről beszélni, és beszélni kell!

Nem tudom, hogy kinek, hogy megy a reggeli áhítatozás, de nekem elég nehézkesen:( Reggelenként általában mindig rohanok, meghát nehéz felkelni is:P, aztán sokszor elmarad az "igazi" áhítat az Úrral, vagy csak futólag olvasom el a Mai Igét, aztán egy gyors ima és rohanás tovább. Érzem, hogy ez nagyon nem helyes és nincsen ez így rendjén. Nagyon bántott ez a dolog és fájt is ( sokszor még mindig fáj, amikor fájnia kell). Irtam már a blogra, hogy általában az fáj nagyon mikor újra és újra, ugyanazzal bántom meg Jézust...na ez is egy olyan dolog.....

Szerdán délután nagyon nagy vágyat éreztem, hogy végre időt töltsek Jézussal, úgyhogy fogtam magam és behúzódtam a kuckómba és elővettem a Bibliámat:)....annyira jó érzés volt együtt az Úrral, de tényleg. Annyira megerősített, biztonságba éreztem magam meg minden. A legjobb dolog az életemben az, hogy az Úr Jézus Velem van, nem cserélném le soha:) Aztán épp aznap (szerdán) volt gyülink is. Kicsit dilemmáztam a nap elején, hogy mit csináljak, hová menjek, mivel a nagygyüliben ifi evangélizálás volt ( és oda is nagyon vágytam:)), de végülis a gyüli mellett döntöttem, tudom, hogy nem véletlenül. Ahogy csendben ültem a szobámban az Úrral, éreztem, hogy bizonyságtevésre indít. Egy olyan erős késztetést éreztem arra, hogy beszéljek este a gyüliben az Úrról, arról, hogy milyen a Vele való kapcsolatom mostanában, őszintén. Úgyhogy eldöntöttem, hogy szólók a lelkipásztornak, hogy szeretnék bizonyságot tenni. Hát, ahogy általában lenni szokott, az ördög sem aludt, sőt......mindent elkövetett, hogy meghiusítsa a tervem, hirtelen minden félelem, aggodalom, hasfájás elöntött, csak, hogy ne beszéljek....de a lényeg az, hogy erőt adott az Úr és utolsó pillanatban szóltam, hogy szeretnék beszélni:P

Úgy gondom, hogy van miről beszélni, és kell is, hogy beszéljünk, elmondani a nehézségeinket, örömeinket, stb.....hogy épüljünk, támogassuk egymást.

Bizonyságot tettem, és éreztem, hogy annyira jó, hogy engedelmeskedtem az Úrnak, őszinén elmondtam, ami bennem volt, de úgy éreztem, hogy nem igazán talált nyitott fülekre, vagy nem is tudom....érdekes érzés volt...az ördög próbált becsapni újra....de, próbáltam lerázni magamról, hiszen meg kellett tegyem és is tettem, amit az Úr várt tőlem:) Úgy érzem, hogyha senki nem is támogat én akkoris szeretném azt tenni, amit Jézus vár tőlem, mert akkor lesz áldás az életemen:)

Azt látom, hogy a  világ egyre gonoszabb és nekünk is egyre nehezebb lesz, de beszélnünk kell, meg kell valljuk a hitünket, akkoris, ha nehéz. Tudom, hogy a  midnennapok nagyon letudnak kötni, de azért imádkozom, hogy adjon az Úr erőt, hogy ne felejtsem el, hogy minden mellett az elsődleges munkám és feladatom az, hogy Jézust bemutassam, azután jöhet midnen más...hajlamos vagyok elfelejteni, óh de hányszor:(...de szeretném, ha nem így lenne:)

Úgy néz ki, hogy ma ismét lesz lehetőségem (ünk) beszélni Istenről...itt az alkalom:D. Somlyóra megyünk evangélizációs alkalomra az ifivel (sajnos nem mindenki tud jönni), de szeretném, ha a Szentlélek szólna általunk és áldást vinnénk abba a gyülekezetbe:)

Ima a családokért....

Reggel, amíg a receptemre vártam a  kórházban, volt egy kis időm megfigyelni az embereket:D. Nagyon szeretek csendben, magamban üldögélni valahol, ahol emberek vannak körülöttem és csak ülni és gondolkodni:).

Utánam, kis idővel egy házaspár érkezett a kisbabájukkal. Annnyira édes kisbaba volt:). Jó, tudom, minden kisbaba aranyos:P, de ez a kislány annyira aranyos volt. Nagy kék szemeivel nézelődött, mosolygott rám:)

Ami nagyon megfogott és tetszett az az volt, ahogy a szülei viszonyultak egymáshoz. Nem beszélgettek olyan sokat, de a pillantásokból,a  gesztusokból érződött, látszott, hogy szeretik, tisztelik egymást. Annyira jó volt ilyet is látni:) Sajnos a hírekben, az újságokban a mindennapokban találkozunk olyan családokkal, ahol mindennapos a brutalitás, a szenvedés, és sorolhatnám. Olyan sok családot látok én is, ahol a tisztelet, a szeretet (és nem szerelemről, csak szeretetről beszéelek) már nincsen meg, helyét felváltotta a rossz indulat,a  megalázás, az egymást tárgyként kezelése.....olyan ritkaság egy harmonikus, szerető családot látni, de hála Istennek, hogy vannak még ilyen családok. Én is ismerek ilyen családokat, nem is egyet, és ők jó példák előttem:)

Az tény, hogy az ördög mindent bevet, hogy családokat, hazaspárokat szakítson el egymástól, sokszor be is jön neki, DE ma az a gondolat erősödött meg bennem, hogy imádkozzak, imádkozzunk a körülöttünk élő családokért, a gyülekezeteinkben élő családokért és azokért a fiatalokért (értünk:P), akik családalapítás előtt állnak, állunk.

Nagyon nagy felelősséget érzek akkor, amikor ilyen dolgokra, jövőbeli dolgokra (házasság, gyerekek, stb.) gondolok. Egy kicsi félelem is van bennem, de a hitem Jézusban nagyobb a félelmemnél. Ez erőt ad ahhoz, hogy tovább lépjek és örömmel, bizalommal, békességgel a szívemben várjam Isten tervét kibontakozni az életemben:)

Jó így élni:)