Virágvasárnapkor

Már egy ideje nem írtam:P, persze foghatnám sok mindenre, de nem teszem. Eléggé sok minden történt az elmúlt időben, szinte minden nap volt valami újdonság, rossz vagy jó dolog, de talán az utóbbi időben a rossz dolgok előtérbe kerültek. Most, hogy túl vagyok a rossz napokon tiszta szívből tudom mondani, hogy kellenek ezek, mert megedződök, megedződünk általuk, de mikor benne van az ember a nehézségbe nehéz így látni a dolgokat sajnos:(

De az utóbbi időben nagyon sokszor eszembe jut az az igevers, hogy "mindenre van erőm Krisztusban....:) és ez tényleg igaz, tapasztalom nap, mint nap.

Az elmúlt vasárnap, virágvasárnap volt, és a gyerekekkel egy rövid kis szolgálattal készültünk. Nagyon megerősített, feltöltött a szolgálat, főleg azért  mert a gyerekekkel szolgáltunk. Nagyon szeretem őket és szeretek velük együtt szolgálni a gyüliben. Mindig bátorít az, ahogy rám mosolyognak miközben énekelünk, amilyen bátran mondják amit mondnaiuk kell:). Én a legtöbbször nem így állok hozzá a szolgálathoz. Vasárnap is volt bennem egy adag félelem, amit a melletem ülő "kis szolgatársamnak" el is mondtam. Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb személynek mondtam el a félelmem, és a legbölcsebbnek akkor:P. Annyira jó volt megtapasztalni, hogy az Isten felhasználja a kicsiket is, hogy bennünket bátorítson, megvigasztaljon. A kislány azt mondta nekem, hogy "ne félj Gyöngyike, minden rendben lesz, de ha nem is lesz minden jó, és elrontsuk, itt senki nem nevet ki, ne félj!:)", Jajj, annyira de annyira édes volt és azután annyira megnyugodtam, de tényleg.....:)azután már szabadon, miden félelem nélkül tudtam dícsérni a Királyok Királyát, Akit ünnepeltünk aznap, kicsik, nagyok együtt. Áldott virágvasárnapi alkalom volt:)