Nehezemre esik írni...

...azért is, mert régen nem írtam már, és talán azért is, mert az elmúlt időben elég sok minden történt.
Hálás vagyok Istennek az életért, kegyelem minden napja az életünknek. Olyan sokszor felébredek és eszembe jutnak az aznapi teendők, és nincsen kedvem hozzájuk, de alig jut eszembe, hogy akármiylen nehéz is, de egy újabb lehetőség.
Az elmúlt napokban újra emlékeztetett az Úr, hogy Övé egyedül a hatalom és, hogy Ő nem vét soha hibát.
Az Ő tervei a legmegfelelőbbek a számunkra, csak ezt sokszor nehéz elfogadni....
Gyötrelem, fájdalom által formál az Úr....ez az üzenet maradt meg a leginkább bennem az elmúlt hétvégi konfiról. nem igazán tudtam részt venni az alkalmakon, de egy videónak erre a mondatára emlékeszem...a szívemhez szólt...sokszor nehéz, de ha minden összedől is bízni kell, hinni. ezzel buzdított engem az Úr.
Nem tudom mi vár még ránk, mi következik ezután, de azt az egyet tudom, hogy az én Megváltóm él, és Ő velem lesz mindvégig...megígérte...

Egy kis kiruccanas:D

Az elmúlt hétvégén Barátkán voltunk az ifivel:). annyira jó volt kicsit pihenni, távolabb a nyüzsgő várostól, a mindennapi teendőktől, nagyon jól esett egy kis pihi:D. Hála az Úrnak, hogy nagyon jó időt adott nekünk. Nagyon bántam, hogy haza kell jöjjünk, még elbírtam volna viselni egy pár napot ott:P

Tudom, hogy néha már unalmas és szinte megszokott az, hogy, amikor elmegyünk kirándulni, vagy kikapcsolódni és beszámolót tartunk, vagy mondunk valahol, főleg a gyüliben:P, mindig hozzá tesszük, hogy a testi felüdülés mellett, volt ám lelki is, már csak azért is, hogy ne mondják, hogy na csak a szórakozás:)) ezek a mai fiatalok....:P. Szóval sokszor már automatikusan hozzá tesszük a dolgokhoz a lelki vonatkozását is, de mégis én szeretnék kicsit arról írni, hogy nekem mit jelentett lelkileg a hétvége. Már az első este nagyon rámpirított az Úr. Nagyon sokszor csak magammal vagyok elfoglalva, és azzal, hogy nekem legyen jó, velem legyenek kedvesek, stb....A hétvége kulcsmondata a számomra az volt, hogy az élet nem rólam szól! Hát akkor kiről?...Az életemnek Istenről kellene szólnia, mégis olyan sokszor nem Róla szól:(, pedig sokkal boldogabb lennék, ha ez így lenne, tudom....

Egy másik mondat, ami nagyon megmaradt bennem és azóta is mindennap eszembe jut, Max Lucadotol, így hangzik: " Ments meg Uram minket attól az élettől, amelyről azt hittük, boldoggá tesz minket". Mennyire igaz ez az én életemre. Nem is egyszer estem bele abba a hibába, hogy vágtyam valamire, amiről azt hittem boldoggá tesz, és sírtam, szenvedtem miatta, mégis Isten nem adta meg...nagyon jól tette így utólag nézve, ezért teljes hittel, akarattal, alázattal arra kérem az Urat, hogy mentsen meg attól, ami nem vezet jóra, ami csak az én agyszüleményem volna. (amugy zárójelbe írom, hogy a konfi egyik mottója ugyanez:))

Annyira bátorított a hétvégén ez az üzenete Istennek, megerősített, bátrabbá tett, határozotabbá, nagyon hálás vagyok ezért. 

Jó volt, tényleg testileg, lelkileg:P

Nemsokára remélhetőleg néhány képet is sikerül mutatni:D

" Ments meg Uram minket attól az élettől, amelyről azt hittük, boldoggá tesz minket" 

                                                                                                 Max Lucado

Mindenkinek:)

Áldott Feltámadási ünnepet kívánok mindenkinek, aki véletlenül is, de ide téved:)

u.i. a videó inkább a nagypénteki eseményeket eleveníti meg, de a mondanivalója óriási. 

A kedvenc húsvéti videóm.

"We were the reason, that He gave his life, we were the reason, that He suffered and died. To a world that was lost, He gave all He could give, to show us the Reason to live".

Virágvasárnapkor

Már egy ideje nem írtam:P, persze foghatnám sok mindenre, de nem teszem. Eléggé sok minden történt az elmúlt időben, szinte minden nap volt valami újdonság, rossz vagy jó dolog, de talán az utóbbi időben a rossz dolgok előtérbe kerültek. Most, hogy túl vagyok a rossz napokon tiszta szívből tudom mondani, hogy kellenek ezek, mert megedződök, megedződünk általuk, de mikor benne van az ember a nehézségbe nehéz így látni a dolgokat sajnos:(

De az utóbbi időben nagyon sokszor eszembe jut az az igevers, hogy "mindenre van erőm Krisztusban....:) és ez tényleg igaz, tapasztalom nap, mint nap.

Az elmúlt vasárnap, virágvasárnap volt, és a gyerekekkel egy rövid kis szolgálattal készültünk. Nagyon megerősített, feltöltött a szolgálat, főleg azért  mert a gyerekekkel szolgáltunk. Nagyon szeretem őket és szeretek velük együtt szolgálni a gyüliben. Mindig bátorít az, ahogy rám mosolyognak miközben énekelünk, amilyen bátran mondják amit mondnaiuk kell:). Én a legtöbbször nem így állok hozzá a szolgálathoz. Vasárnap is volt bennem egy adag félelem, amit a melletem ülő "kis szolgatársamnak" el is mondtam. Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb személynek mondtam el a félelmem, és a legbölcsebbnek akkor:P. Annyira jó volt megtapasztalni, hogy az Isten felhasználja a kicsiket is, hogy bennünket bátorítson, megvigasztaljon. A kislány azt mondta nekem, hogy "ne félj Gyöngyike, minden rendben lesz, de ha nem is lesz minden jó, és elrontsuk, itt senki nem nevet ki, ne félj!:)", Jajj, annyira de annyira édes volt és azután annyira megnyugodtam, de tényleg.....:)azután már szabadon, miden félelem nélkül tudtam dícsérni a Királyok Királyát, Akit ünnepeltünk aznap, kicsik, nagyok együtt. Áldott virágvasárnapi alkalom volt:)

néha nehéz.....

Elég nehéz most írnom bármit is...vannak az életben olyan időszakok, amikor nehéznek tűnik a teher, amikor úgy érzed, hogy próbálod jól csinálni, a legjobbat adni és mégsem jó semmi. Sokan mondják ne vedd fel, ne foglalkozz annyit dolgokkal...igazuk van, nagyonis, de nekem nagyon nehéz. Akkor is nehéz mikor én vagyok hibás valami miatt, de akkoris, amikor nem én. Nehéz sokszor csendben hallgatni és tűrni, várni arra, hogy Isten munkálkodjon:(

A legtöbben azt szeretjük mutatni, hogy minden ok, minden rendben van, de ez sokszor nem igaz. Emberek vagyunk, akiknek vannak nehézségeik, konfliktusaik, álmaik, fájdalmaik, stb. Ez van, nem szégyelni való. Én sem vagyok tökéletes, sőt nap, mint nap annyi rossz van bennem, hogy magamtól megijedek néha....nehéz változni, törekedni...

Ma reggel az jutott eszembe, hogy az Úr Jézusnak is nagyon nehéz volt nagyon sokszor, átérzi milyen mikor segíteni próbálsz, vagy szeretni és nem viszonozzák, tudja milyen mikor csalódsz emberekben, Ő ismer a legjobban, mert Ő formált. Arra kérem jobban, mint valaha, hogy vizsgáljon meg, tisztítson meg, őrízzen meg attól, hogy azt gondoljam akár magamról vagy másokról, ami nem igaz.

Ez az élet nagyon sokszor nehéz, nyomoruságos, de van egy Megváltóm, Aki újból és újból erőt ad, és én Benne bízom.

Tudom, hogy semmi nem történik véletlenül az életben....semmi....

Egyik kedvencem mostanában (is):

Tanulni a békességet?

A mai napom eléggé "szomorkás" volt, mondjuk nem a szó szoros értelmében:P. Nem voltam én szomorú, csak kicsit kedvetlen. Biztosan ismerősek  az olyan napok, amikor olyan nyomottnak, álmosnak, kedvetlennek érezzük magunkat. Pont egy ilyen napom volt ma. Nem igazán volt kedvem semmihez:(

Este viszont, mivel ma csütörtök van, elmentünk az ifibe. Az ifi elején bevallom nem nagy kedvem volt az egészhez, de ahogy elkezdtünk énekelni, dícsérni a mi hatalmas Istenünket valami kezdett megváltozni bennem:). Aztán jött az igei üzenet. A békességről és az erőről volt szó.

Hát....a békesség....tudom, hogy nagyon hozzám szólt az egész. Mostanában nagyon könnyen elvesztem a békességemet, a türelmemet és nehéz ez ellen harcolnom, pedig volt már , hogy próbáltam, kértem az Urat, de mégis sokszor elbuktam. A tanítás hallgatása közben figyelmes lettem egy mondatra, ami így szólt (körülbelől), hogy tanulnunk kell a békességet! Huh, de mennyire igaz, gondoltam én magamban, nagyon nehéz lecke ez nekem. Nem tudom más, hogy áll a békességgel, de nekem nehéz. 

Amikor tanulunk valamit sokszor meg kell erőltessük magunkat, akarni kell. Pont így van a békesség tanulásával is, akarni kell tanulni a békességet, sokszor meg kell erőltessük magunkat és kérni Isten segítségét.

Ma ismét átadtam az Úrnak ezt a problémámat, és megígértem, hogy ha segít nekem (márpedig tudom, hogy segít:)), akkor én harcolok ezért.

Ma újra megértettem, hogy csodálatos Isten, az én Istenem. Olyan sokszor elbukok, és megbántom Őt, de Ő mindig megbocsát, elfelejti hűtlenségem és nem bűneim szerint fizet. 

Ki az, aki ennyire tud szeretni ? 

Ki az,a ki olyan békességet tud adni, ami akkor is megmarad, amikor körülötted minden összedől és úgy érzed emberi ésszel, hogy lehetetlen nyugodtan átvészelni egy bizonyos dolgot, amiben vagy, de akkor is békességed van?

Átélted már? Én már átéltem. Csodálatos érzés:). Nem kerülget az agybaj, nem kiabálok, csak csendben várom, hogy Isten munkálkodjon, mert ilyen az én Istenem.

Ez az igevers a héten sokszor eszembe jutott, és ma este ismét felbukkant. Szeretném, ha téged is bátorítana. Ne feledd, hogy minden értelmet felül halad, ahogyan Isten adja......:)

Filippi 4: 7: "és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrízni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

mert....lesz egy nap:)

"There will be a day with no more tears, no more pain, and no more fairs.

 There will be a day when the burdens of this place, will be no more, we' ll see Jesus face to face...."